Egy, a fokoláros atyák által szervezet túrán vehettünk részt mi, nulladik évfolyamos kispapok; Dobay Miklós és szerény személyem.
„ Nem a cél, az út az, ami boldoggá tesz”
Október 4-e délelőttjén indult el a nyolcfős kis csoport Nagyorosziból a vár felé. Maga az út: a közösség megélése, a séta közbeni beszélgetések, eszmecserék, gondolatok voltak azok az élmények, amelyekért az ember már csak azért is vállalja a saras túra utat. Számomra sokat jelentet, hogy aktuális témákról gyakorlati válaszokat kaphattunk útközben.
„Vezessen benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek.” (Gal 5,18)
Az élet igéjéről több megközelítésben érdekes volt hallani gondolatokat a vár tövében. Mind Csáki Tibor atyától, mind pedig a fiatalabb generációtól Kovács Zsolt, Mészáros Zsolt, Maczák Tamás, Berta László atyáktól és nem utolsó sorban, Fejérdy Áron atyától. A beszélgetés során felszínre kerültek humoros, de annál tanulságosabb visszaemlékezések, melyek számomra remek példáknak ígérkeztek.
Papként se vagy egyedül!
Ahogyan Jézus is tette Lukács evangéliumában: „Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.” (Lk 10,1) Nem egyedül küldte az embereit az aratásba, hanem párosával, közösségben. A túra igazolta számomra a papi közösség együttlétének, illetve a kapcsolattartásnak a fontosságát. Megerősítő volt, hogy tapasztalhattam, hogyan egészíti ki egymást a kor bölcsessége és a fiatalság lendülete.