Kafarnaum ház

Püspök atya szándékának megfelelően 2013 szeptemberében újra indult a Váci Egyházmegye propedeutikus (előkészítő) szemináriuma. Kafarnaum-háznak neveztük el, mert mint Kafarnaumban, Péter apostol házában formálta Jézus tizenkét tanítványát, úgy próbálunk mi is közösségben formálódni Jézus körül.

Az előkészítő szeminárium céljai

Az előkészítő szeminárium két alapvető célt kíván szolgálni. Egyrészt az újonnan jelentkező kispapok emberi, lelki növekedését, hogy kezdettől fogva közösségi tapasztalattal induljanak a formálódás útján, és így ők is majd plébániai közösségek alakítói, a Communio-Egyház alapjai lehessenek. Szent II. János-Pál pápa a Novo millenio ineunte kezdetű apostoli levelében világosan kifejti, hogy az Egyház kommúnióban éli meg önazonosságát: „A közösség otthonává és iskolájává kell tennünk az Egyházat – ez az a nagy feladat, mellyel szembetalálkozunk a kezdődő új évezredben, ha hűek akarunk maradni Isten szándékaihoz és válaszolni akarunk a világ várakozására is. Hogy mit jelent ez konkrétan? Okfejtésünk válhatna itt közvetlenül akcióprogrammá is, tévedés lenne azonban ezt a magatartást választani. Mielőtt ugyanis felvázolnánk a konkrét kezdeményezések programját, előbb a közösségi szellem előmozdítása a feladat, ezt kell nevelési elvként magunk elé tűznünk mindenütt, ahol embert és keresztényt formálunk, mindenütt, ahol az oltár szolgáinak, a fölszentelteknek és a lelkipásztori munkatársaknak a képzése történik, mindenütt, ahol családok és közösségek épülnek.” (No. 43)

Ezt a közösségi szellemet, amelyről Szent II. János-Pál pápa beszél, és amely aztán megtölti a közösségszervezés külső kereteit, nem lehet könyvekből, vagy előadásokból elsajátítani, hanem csak tapasztalat útján.

Mindezt világosan megerősíti Benedek és Ferenc pápa is a Lumen fidei-ben: „A személy mindig kapcsolatokban él. Másoktól ered, másokhoz tartozik, élete a másokkal való találkozásokban növekszik. A megismerés, még az önismeretünk is kapcsolatokra épül[…].” (LF. 38)

Az ember lelki növekedése tehát kommunió, közösségi tapasztalat által valósul meg és erre az emberi növekedésre hívjuk meg ebben az előkészítő évben a kispapokat, hogy közösségi emberekké és így később plébániai közösségek alakítóivá lehessenek.

Az emberi és közösségi formálódás mellett a másik fontos célja a „nulladik” évnek a növendékek hivatásának tisztázása, elmélyítése, hogy világosabban láthassák: valóban az egyházmegyés papi életre hívja-e őket az Úr, vagy esetleg egy más keresztény élethivatást kellene választaniuk. Ennek megfelelően ez az év annak próbája is, hogy valódi-e hivatásunk motivációja és alkalmasak vagyunk-e erre a feladatra.

Az előkészítő szeminárium helyszíne és mintái

A kettős cél megvalósítására a Rómában működő Casa Balthasar mintájára próbálunk egyfajta közösségi életet megvalósítani, de keressük a kapcsolatot más hasonló, már működő egyházi kezdeményezésekkel. Így kapcsolatban állunk a Jezsuiták által indított Monserrat Házzal, illetve Svájcban a Lugano-i Borromeo Szent Károly Szemináriumban is tettünk tapasztalatszerző látogatást.

Az előkészítő szemináriumunk helyszíne rendhagyó, de kifejezetten alkalmasnak tűnik a célok megvalósítására. Egy lakás formájú, kisebb épületben alakítottuk ki ennek az előkészítő évnek az életterét, Kismaroson a Ciszterci Nővérek apátságának területén egy vendégházban. A ciszterci nővérek egyrészt kontemplatív, imádságos hátteret biztosítanak nekünk, amely nagyon jó alap a papi hivatásunk érlelődéséhez és a Jézussal való barátságunk megerősítéséhez, hiszen a keresztény élet minden termékenysége szemlélődő, imádságos lelkületből fakad. Másrészt, még ha tőlük teljesen elkülönülten is élünk, mégis csak egy közösségi valóság közelében vagyunk, amely kihat ránk. A nővérek kölcsönös szeretetben megélt légköre nem hagyja érintetlenül az embert. A nővérekkel közösen végezzük a zsolozsmát, az ő szép, igényes liturgiájukba bekapcsolódva, illetve a szentmisén is közösen veszünk részt. Úgy látom, hogy már magában ez a közösségi háttér is alakítja a növendékeket. Gyakorlati szempontból is jó, hogy noha az önálló háztartásvezetés is a program része – magunkra mosunk, takarítunk, és magunk készítjük a reggelit és a vacsorát – az ebédet a nővérektől kapjuk.

Egyházmegyés papoknak készülünk

Fölmerülhet, hogy mennyiben szolgálja az egyházmegyés papi identitás kialakítását egy szerzetesi, kontemplatív közeg közelsége. Azon túl, hogy

az imádságos légkör elengedhetetlen a termékeny papi élethez és minden szolgálatunk gyümölcse a Krisztushoz tartozásunkból fakad,

annak ellenére, hogy itt lakunk, a napi és heti programunk sokféle lelkipásztori, és világi tevékenységre is lehetőséget ad. Mindamellett, hogy bekapcsolódunk az egyházmegye különböző programjaiba, rendszeresen részt veszünk plébániai gyerek hittanon, ifjúsági hittanon. Találkozunk idősekkel, elsőpéntekes betegekkel, óvodásokkal, családosokkal és megismerjük a lelkipásztori feladatok különböző területeit. Bekapcsolódunk a régiós ifjúsági programokba, iskolai lelki-napok tartásába adventben és húsvét előtt, eljutunk moziba, színházba, múzeumba és egyéb kulturális programokra. Olyan is volt, hogy kétkezi munkánkkal segítettünk családi-ház építéséhez szükséges tereprendezésében. Fontosak az egyházmegyés papokkal való találkozások is. Igyekszünk külön is meghívni paptestvéreket, vagy meglátogatni olyan idősebb, tapasztalt atyákat, akik hiteles hűségükkel példaként állhatnak előttünk, így tettünk látogatást például Major Sándor atyánál a Migazzi otthonban.

Napirend és program

A napirendünkben és programunkban igyekszünk teljes emberi valónkat komolyan venni és emberségünk valamennyi területén egyensúlyosan növekedni.

Az ember testi mivoltának megfelelően a napirend része a kétkezi munka. Mindez nemcsak a szolgálat szellemét segíti, hanem a felelős hozzáállás kialakítását és emberségünk fejlődését is szolgálja. Általában a kerti idény-munkák és a házban elvégzendő feladatokról van szó illetve, bútor-felújítás, csiszolás, festés, lakkozás tartozott eddig a munkák közé. A fizikai munka mellett heti rendszerességgel testnevelés órán veszünk részt, illetve van lehetőség rendszeres sportolásra, kirándulásra is.

A szellemi életben való gyarapodást egyrészt tanórák segítik, másrészt közösen olvasott könyvek, illetve egyénileg feldolgozandó témák gazdagítják értelmünket. A tanórák között önismeret, alapvető hittan, francia nyelv, szociológia és lelkipásztorkodástan, pszichológiai bevezetés, magyar nyelv és irodalom, filozófiai és egyháztörténelmi bevezetés szerepel.

A lelkiélet alapját a napi szentmise, a közösen végzett zsolozsma és a mindennapi elmélkedő szentírásolvasás, lectio divina adja. Minden reggel közös elmélkedéssel indítjuk a napot és igyekszünk Isten Igéjének egy-egy mondatát a nap folyamán magunkban hordozni és életre váltani. Esténként az aznapi tapasztalatainak megosztásával zárjuk a napot. A lelkiélethez tartozik még a rendszeres szentgyónás, az elöljáróval történő személyes beszélgetés, illetve az időről-időre megélt közösségi kiengesztelődés, amelyben helyreállítjuk a kölcsönös szeretetet.

Emberi életünk részei a kapcsolataink. A közösségünkön belüli kapcsolatokat nem csak a közös imádság, munka, hanem a közös kikapcsolódás és ünneplés is segíti. Jó lehetőség erre hetente kétszer, kedden és szombaton esténként a társasjátékozás vagy közös film-nézés. A születés- és névnapokat is meg szoktuk ünnepelni, pizzázással, vagy magunk készítette ünnepi vacsorával. Az előkészítő évben a kispapok havonta egy hétvégét otthon töltenek, amikor lehetőségük nyílik emberi kapcsolataik ápolására: családtagjaikkal, barátaikkal, egyházközségükkel. Az elöljáróval egyeztetve, ugyancsak van lehetőség vendégek fogadására, találkozásokra a szemináriumban töltött időszak folyamán.

Alapelvünk

A fegyelem és az engedelmesség terén az előkészítő évben elengedhetetlen a kölcsönös bizalom és a belső szabadság megtanulása. A növendékek a lelkiismeretük szabadságának becsületes használatára és önálló felelősségre vannak meghívva az élet minden területén, hogy ne külső szankciók miatt engedelmeskedjenek, és ne csak külsőleg álljanak bele az előkészítő év rendjébe, hanem szívből, egész valójukkal tegyék a feladataikat, mint olyan emberek, akik egész életüket Krisztusnak akarják adni testvéreik szolgálatában.

Az előkészítő szeminárium legfőbb célja, hogy a növendékek a belőlük kialakuló közösségben megtapasztalhassák Isten jelenlétét,

Jézus ígérete szerint: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20). Ezért a Kafarnaum-ház legalapvetőbb normája, mind a növendékek, mint az elöljárók számára, mindig a kölcsönös szeretet. Ez a szeretet ad értelmet a házirend minden egyes pontjának és mindennapi életük sokféle valóságának. Mindez mély egységben van Ferenc pápának a hivatások 51. világnapjára írt üzenetével: „Jót fog tenni mindannyiótoknak, ha bizalommal jártok egy közösségi utat: ez a legjobb energiákat tudja felszabadítani bennetek és körülöttetek. A hivatás egy gyümölcs, amely olyan földön érlelődik, melyet az egymás szolgálatában kifejeződő kölcsönös szeretet művel meg a hiteles egyházi élet összefüggésében. Egyetlen hivatás sem önmagától születik, és nem is önmagáért él. A hivatás Isten szívéből ered, és a hű nép jó földjében, a testvéri szeretetben hajt ki. Hiszen nem azt mondta Jézus: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35)?”

  • Fenntartó: Váci Egyházmegye, Ft. Dr. Beer Miklós megyéspüspök
  • Elöljáró (Rektor-Prefektus): Ft. Dr. Fejérdy Áron atya, a Váci egyházmegye hivatásreferense, a Váci Egyházmegye helyettes ifjúsági lelkésze, Verőce plébániai kormányzója
  • Levelezési cím: Váci Egyházmegye – Kafarnaum-ház: 2623 Kismaros, Pf.10.
  • Cím: 2623 Kismaros, Szuttai dűlő 8315. hrsz. (A Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor területén)