Ondi Alex vagyok, a Váci egyházmegye papnövendéke. Hatvanból származom. Egy nővérem van. Édesanyám bolti eladó, édesapám asztalos.
A szüleim nem neveltek vallásosan, de a nagymamám néha elvitt a templomba imádkozni, és tizenegy éves koromban egy reggel a rádióban meghallottam Dr. Seregély István érsek atya prédikációját, ami nagy hatással volt rám.
Napról napra hallgattam a szentmise-közvetítést, beiratkoztam hittanra, majd vasárnaponként járni kezdtem a szentmisére. –Talán Isten már akkoriban hívni kezdett engem a papságra. Egy hónap múlva ministrálni kezdtem. Koza József atya, a plébánosom azzal biztatott, hogy „nem fogod megbánni!” Igaza lett, nem bántam meg, sőt nagyon megszerettem az oltár közelségét.
Egy hétre rá megkeresztelkedtem, és tizenkét évesen megemlítettem édesanyámnak, hogy talán majd pap szeretnék lenni. Erre ő végtelenül fölháborodott, le is mondtam e szándékomról pár hónapra, de ez a vágy – ahogy ministráltam, és a hittanórákon egyre jobban megismertem hitemet,– újra előbukkant, és onnantól kezdve minden este imádkoztam Istenhez, hogy vezessen végig engem az általa kijelölt úton.
Különös jelek nem tolmácsolták a papságra való meghívást, de az feltűnt, hogy az évek alatt megszerettem a litániákat, a rózsafüzért, a szentségimádást, és hogy sokan kérdezték, hívek, papok, főleg Koza József atya, hogy nem szeretnék-e pap lenni.
Én azonban – mivel nem voltam teljesen biztos a dolgomban – elutasítottam az ilyen felvetéseket. Végül mikor megerősödtem elhatározásomban, elmondtam családi körben, akik nagyon tiltakoztak, majd érvelés, megbeszélés, viták után úgy-ahogy elfogadták a döntésemet, mára pedig teljesen elfogadták és mellettem állnak. A plébánosomat, József atyát is beavattam, akit ez nem lepett meg, mert szerinte látszott rajtam. A barátaim közül sokan kérdezték, hogy „Miért?”
Racionális, „földi” okot nem tudok mondani, ez inkább válasz Isten nagy szeretetére, és egy vágy az Úr és az emberek szolgálatára a mindennapokban.
2013-ban érettségiztem, és jelentkeztem Dr. Beer Miklós püspöknél a Váci egyházmegye papnövendékei közé.
Ő, miután felvett, úgy rendelkezett, hogy Kismarosra kerüljek az akkor megalapított Kafarnaum házba, ami egy előkészítő évből és két olyan évből állt, amikor már egyetemen tanultam, de még Kismaroson éltem évfolyamtársammal, mintegy befogadó közösséget alkotva.
Nagyon sokat köszönhetek az ott töltött három évnek, mert a Kismarosi ciszterci szerzetesnő-közösség életét is megismertem, a környékbeli plébániákon és közösségekben gyakorlati tapasztalatokat szereztem, és az emberek közt járva sokak életét, gondjait megismerhettem.
Idén kezdem az egyetem utolsó évfolyamát, illetve ez a harmadik évem, amit a budapesti Központi Papnevelő Intézetben töltök. Fél évig tanulhattam a madridi Szent Damazusz Egyházi Egyetemen, ami lelkileg-szellemileg életem egyik meghatározó időszaka volt.
Központi Papnevelő Intézet (Budapest)