Magyarországon a reformációnak olyan erős volt a hatása, ami még a nyelvben is megmutatkozik. Így volt lehetséges az, hogy amikor tizenévesen megpróbáltam megkeresni a Bibliámban az Ézsaiás könyvének egyik szakaszát, rá kellett döbbenem, hogy nem hogy az igeverset nem találom, de még ilyen könyv sincs a Szentírásomban. Ennek az oka, hogy a magyar nyelvű kereszténységen belül két fő dialektus létezik: a katolikus és a Károli. Sokszor előfordul, hogy ugyanarról beszélünk, de mégis más szót használunk: tanúságtétel – bizonyságtétel, Izajás – Ézsaiás, egyház – gyülekezet, és sorolhatnám még.De jó lehet tudni, hogy a pap és a lelkész nem feltétlenül szinonimái egymásnak. Hogy miért? Lássuk:
A pap mivolt elsősorban
az áldozatbemutatással függ össze.
A legtöbb vallásra jellemző, hogy van benne pap, vagyis egy olyan személy, aki a közösség és Isten között közvetít azzal, hogy valami anyagi javat ajánl fel az istenség(ek)nek. Az ószövetségi zsidóság körében Mózes bátyja, Áron és leszármazottai voltak megbízva ezzel a feladattal. És ez most lehet, hogy váratlanul fog érni egyeseket, de az Újszövetségben mindössze egyetlen (fő)pap van: Jézus Krisztus.
Viszont a keresztség által minden keresztény részesedik ebből a papságból, ezt nevezzük általános papságnak. És ha ez még nem volna elég, vannak olyanok, akiket az Egyház felszentel, hogy a szentmisében Krisztus papságát ők jelenítsék meg az Eukarisztia bemutatásakor. Őket nevezzük szolgálati papoknak. Erre készülünk mi, papnövendékek. Ebben az utolsó teológiai kijelentésben viszont nem egyezik a protestánsokkal a véleményünk, ezért ők következetesen nem papnak nevezik a közösség vezetőit.
Náluk a gyülekezetet a lelkész, lelkipásztor vagy rövidebben pásztor vezeti (amely kifejezések, ha jól tudom, ugyanazt jelentik). És amint az már a szóból is látszik az ő fő ismertető jegye, hogy az emberek lelkével foglalkozik, a közösség tagjait „pásztorolja”. Ezeket a feladatokat jó esetben egy katolikus papnak is el kell látnia, aki ugyanis szintén egy lelkipásztor, mivel a szentelés révén részesedik Krisztus hármas –papi, királyi, és tanítói– hatalmában.