Emlékezetes élményem volt pár éve: egy neoprotestáns pásztornak úgy mutatkoztam be, hogy katolikus kispap vagyok. Az én feltételezésem az volt, hogy ezt a kifejezést keresztény berkeken belül értik, de mint később kiderül, nem egészen. Ez a lelkipásztor ugyanis a napot úgy értékelte, hogy egy roppant fiatal lelkésszel, pappal találkozott. Lehet tévedek, de szerintem nem csak a protestáns testvérekkel fordul elő, hogy nem tudják pontosan, mit jelent a kispap kifejezés. Ezt a bejegyzést az ilyen olvasók kedvéért írom.
A kispap egy olyan katolikus férfi, aki még nem pap, de annak készül. Rendszerint szemináriumban él, és teológiát tanul. A képzési idő változó, van ahol 5, van ahol 6, sőt nálunk a Váci Egyházmegyében jelenleg 7 év.
Én viszont többek között a tévedés elkerülése érdekében, a papnövendék kifejezést szoktam használni, de más okból is találóbbnak érzem.
Nem kis-pap, hanem kis-Jézus szeretnék lenni.
Inkább szeretnék hasonlítani Krisztusra, mint a papokra. Félreértés ne essék, vannak előttem pozitív papi példák, de ezekkel is úgy vagyok, ahogy Pál fogalmaz:
„Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem!” (1 Kor 11,1)
Ennek nyomán én is azt tartom követendőnek a papokban, amiben Jézust követik.