A fenti idézet a Tanú című filmben Pelikán szájából hangzik el, amikor is
elhatározza, hogy leöli családja életben maradásáért disznóját, Dezsőt.
Az esztergomi szeminárium papnövendékei is hasonló elhatározásra jutottak februárban, amikor is Patakra ellátogatva részt vettünk egy hamisítatlan vidéki disznóvágáson.
Ki korán kel, aranyat lel- tartja a közmondás. Ha megkérdeztük volna a korán
kelt szeminaristákat a közmondás jelentéséről, ők máshogy vélekedtek volna erről.
Mindenesetre hajnalok hajnalán elindult a nagy csapat Patakra, a Nógrád megyei faluba,
ahol már vártak minket a házigazdák.
Alighogy megérkeztünk és lepakoltunk, már kezdődött is a munka. Felkészültünk a
szúrásra, és miután eldőlt a disznó, szokás szerint koccintássál indult a munka neheze.
A hideg idő ellenére a csapat jól állta a sarat a tevékenykedésben, és jó volt látni, ahogy
a munkából csapatmunka lesz, a csapatmunkából pedig kötetlen beszélgetések alakulnak
ki. Akik most voltak először disznóvágáson, sok tapasztalatra tettek szert a
munkafolyamatok láttán. A feldolgozási folyamatok után este jöhetett a jól megérdemelt
disznótor, hiszen a konyhában egész nap sültek- főttek a ”disznóságok”. Vacsora előtt
megtekinthettük a pataki templomot.
Végül minden jól sikerült. Köszönettel tartozunk a pataki házigazdáinknak a sok
segítségért és vendégszeretetükért, Berta László atyának a helyért és minden szervezőnek
azért, hogy lebonyolították és összefogták a munkálatokat.