Oda mersz lépni a betegágyhoz?

| |

Mindannyian találkozunk határhelyzetekkel életünk során. Ilyenek például a születések,
betegségek, hosszú távú döntéseink és a halál megtapasztalása is Ezek azok a pillanatok, amikor meg kell állnunk, és reflektálnunk kell önmagunkra, cselekedeteinkre. Ezen élmények adják személyiségünk, lelki érzékenységünk színezetét. A lelkigondozói szolgálatban is mindennaposak ezek a határhelyzetek.


A kórházi gyakorlatot az irgalmas rendi kórház falai között töltöttük. Gyakornokként részt
vettünk a lelkigondozói szolgálat munkájában Búza Patrik lelkigondozó szárnyai alatt. Nehéz
meghatározni pontosan, mi is a legfőbb feladata a lelkigondozónak.

Számomra az adta a legfőbb erejét ennek a szolgálatnak, hogy megszólíthatóak voltunk, és volt időnk arra, hogy meghallgassuk az emberek legbelsőbb fájdalmait, gyászait betegágyuk mellett. Fel lettünk szabadítva a világ rohanásából a
szenvedők szolgálatára azzal, hogy időt adhattunk nekik. Több kórházi osztályon voltunk elosztva, rengeteg tapasztalatot tudtunk megosztani egymással, gyakori reflexióink és supervizioinkon. A kórház lakóival való foglalkozás során mi is határhelyzetekbe kerültünk azzal, hogy segítettünk hordozni keresztjeiket. Kezdve ezt a gyász feldolgozásában való segítséggel, az elhagyatottság, elutasítás érzésének küzdelmeivel.

Számomra felért ez a kórházi gyakorlat egy lelkigyakorlattal. Nagyon jólesett szolgálat után betérni a kórház kápolnájába, hálát adni a napért, és imádkozni azokért, akiket aznap meghallgattam.
Többünk tapasztalata az volt, hogy bár kevesen kérik kifejezetten ezt a szolgálatot, a gyakorlatban
sokkal többen vannak azok, akiknek szükségük van beszélgetésre, vagy csak arra, hogy meglátogassák,vagy emberszámba vegyék őket. Érdekességként elmondhatom, hogy az értük való közbenjáró imát egyik beteg sem utasította vissza, akkor sem, ha nem volt vallásos.

A címben szereplő kérdés válaszra, választásra ösztönöz. A mi feladatunk volt oda lépni a beteg
ágyához. Többször volt „nem” a válasz a beszélgetésre, ez érthető, a kórház az egy ilyen hely.
Mindazonáltal mindannyian megküzdöttük a saját kríziseinket, határhelyzeteinket, és rengeteg
tapasztalattal gazdagodtunk a gyakorlat során.

Previous

Karácsony a Váci püspökségen

„Dezsőnek meg kell halnia!”

Next