A jó utcai apostolkodás tíz titka

| |


Mons. D. Ángel Pérez Pueyo

Barbastro-Monzón püspöke

Továbbgondolva Ferenc pápa ötleteit, melyeket a legutóbbi Nemzetközi Kongresszuson mondott a hitoktatóknak, szeretnék megosztani veletek tíz titkot, melyek arra serkentenek, hogy ott, ahol épp vagytok, az utca apostolaivá váljatok. Elismerem, hogy nem mindig egyszerű, de éppoly sürgető, mint izgalmas küldetés.

1. Jézus Krisztus

Krisztus tanújának lenni feltétlen szeretetet követel Jézus és az ő népe iránt. Ezt a szeretetet egyetlen áruházban sem lehet megvásárolni. Krisztustól jön! Ez az ő ajándéka. És egész életen át tart. Az Úrral lenni, hallgatni a Mestert és tanulni Tőle óriási bizalmat, nagy, belülről fakadó szabadságot, hitelességet és termékenységet biztosít nekünk.

2. Tanújának

Következetesnek lenni. Ez egyszerre segít önmagunk felülvizsgálásában, a saját bensőnkben hordozott Krisztus felfedezésében és a vele való találkozásban. Ahogy Assisi Szent Ferenc mondta szerzeteseinek: „Mindig tetteitekkel hirdessétek az evangéliumot, és ha szükséges lenne, a szavaitokkal is!” Sok esetben te magad leszel az egyetlen evangélium, amit életükben olvasnak majd.

3. Lenni

Átérezni, hogy annyi embernek, akik anélkül, hogy tudnának róla, Istent keresik (gyermekek, kamaszok, fiatalok, felnőttek és idősek), a te életed egy igazi „pillér”, biztos pont, aminél rátalálhatnak a hitre. Nem annyira az számít, hogy sok dolgot csinálj, mint inkább kiemelkedő, biztos pont legyél a többiek életében.

4. Eucharisztia

A tabernákulum előtt lenni és hagyni, hogy az Úr nézzen. Az ő eucharisztikus jelenléte lángra lobbantja a szívet, feléleszti a vele való barátságod tüzét, érezteti veled, hogy néz, közel van hozzád és szeret. Ha a szívünkben nincs ott Isten melegsége, az ő szeretetének és gyengédségének a melege, hogy tudnánk mi, szegény bűnösök lángra lobbantani a többiek szívét?

5. Menj, és találkozz a másikkal

Minél inkább egyesülsz Jézussal és az életed középpontjává válik, paradox módon annál inkább kilépésre indít saját magadból. Ez a szeretet igazi lendülete, mely magának Istennek a mozdulata; a Krisztusban élt valódi élet nyitott a másik felé, van kijárat önmagadból, hogy az ő nevében menj találkozni azokkal, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Ez az utca apostolának valódi és egyedüli küldetése: szeretetből elhagyni saját magát, hogy láthatóvá tegye Isten gyengédségét az emberi szívben.

6. Félelem nélkül

Ha Isten velünk van, nincs mitől tartanunk! Az, hogy Krisztussal a végekre is elmegyünk, magában foglalja, hogy felkészülünk arra, hogy meglepetések érnek, továbbá azt is, hogy összetörjük sémáinkat, előítéleteinket. Ő mindig meghalad minket. Tovább megy. Messzebbre tekint, és magasabb nézőpontból.

7. Merészen és leleményesen

Isten se nem zárkózott, se nem merev, noha egyesek igyekeznek ilyennek bemutatni őt. Ő merész és leleményes. Elfogad minket, eljön, hogy találkozzon velünk, és megért. Ez azt jelenti, hogy tudnom kell változni, minden pillanatban a körülményekhez alakulni, melyek közt hirdetnem kell az Örömhírt.

8. Anélkül, hogy elkényelmesednél

A világiasság, ami nem azonos az elvilágiasodással, olyan, mint a sűrű köd, amely megakadályozza, hogy túllássunk a saját jólétünkön. A pénz, a kényelem, a gyönyör, a megbecsülés, a hatalom kisajátították és rabszolgaságba taszították az emberi szíveket. Az utca apostolának meg kell próbálnia visszatérni a teremtés rendjéhez, és visszaadni az embernek az eredeti és igazi mivoltát, hogy magának az egyetlen Atyának a fia.

9. Megemlékezve Istenről

A hit őrzi és táplálja Isten emlékét. Saját magában őrzi, és képes felébreszteni a többiekben. A hit pontosan magába foglalja Istennek a velünk való történetéről való megemlékezést, az Istennel való találkozás emlékezetét. Isten a kezdeményező, aki teremt és üdvözít, és aki átalakít minket. A hit az ő Szavának emlékezete, ami lángra gyújtja a szívet. Megemlékezés az ő üdvözítő tetteiről, amelyekkel életet ad nekünk, tisztává tesz, meggyógyít és táplál.

10. Magamutogatás nélkül

Az Örömhír hirdetése nem önfényezés, nem magamutogatás vagy önkinyilatkoztatás, hanem beszéd Istenről, az ő szeretetéről, hűségéről, anélkül, hogy bármit hozzáadnánk vagy elvennénk.

Az utca ilyen apostoláért nem kell messzire menni: lehetsz te magad is, ha készen állsz rá, hogy Isten evangéliummá, azaz Örömhírré alakítson téged a világ számára.


[1] Az eredeti cikk: Pérez Pueyo, Á., Diez secretos para ser un buen «apóstol de calle» in Actualidad Catequética, 257, (2018/1), 43–45.

Previous

10 gondolat Dr. Beer Miklós váci megyéspüspöktől

Bálványaink – Ismert és rejtőzködő istenek

Next