Boros Bence vagyok, a váci egyházmegye Propedeutikus Szemináriumának növendéke. Az én hivatásom útja már gyerekkorom óta kezdetét vette. Ötéves koromtól fogva ministráltam a kosdi templomban.
Bár gyermekként nem mindig értettem, hogy mi történik az oltár körül, mégis éreztem Isten valóságos jelenlétét és közelségét a szentmisék alatt.
Az évek múlásával fokozatosan erősödött meg bennem a papi hivatás utáni vágy, melyben plébánosom Moys Gábor atya élete és szolgálata is nagy szerepet játszott. Különböző imaalkalmak során számomra mindig nagy találkozások voltak az Istennel.
Hivatásom egyik fontos állomása a középiskolás évek voltak. Állami fenntartású mezőgazdasági szakgimnáziumba jártam. Sok olyan fiatalt ismertem itt meg, akik nem találkoztak Istennel. Idővel kiderült, hogy papságra készülök, emiatt sok kellemetlen kérdést tettek fel (pl.: a cölibátussal kapcsolatban), melyekre én nem valamiféle teherként, hanem Isten ajándékaként tekintettem.
A Krakkói Ifjúsági Világtalálkozó is nagy megerősítő élmény volt számomra.
Az érettségit követően jelentkeztem Dr. Beer Miklós püspök atyánál, aki felvett kispapjai közé.
Érseki Papnevelő Intézet (Esztergom)