“Jöjj kövess engem!” – Lelkigyakorlatoztunk Borsosberényben

| |

A nyári lelkigyakorlathoz hasonló közös hétvégét tartottunk fiúknak Borsosberényben október 26. és 28. között. A színes programok között volt idő az elcsendesedésre, személyes beszélgetésekre. A résztvevők így számoltak be az alkalomról:

“A hétvége alapból ugyanolyan érzelmeket váltott ki belőlem, mint az, amelyik a nyáron volt. Egy kicsit közelebb kerültem Istenhez, egy kicsit változott az imaéletem, egy kicsit szabadabb lettem lélekben.”

“Ez a világ sajnos gondokkal teli, így kellenek ilyen napok, ilyen hétvégék, amelyek kicsit átformálják az embert, amelyek megnyugtatják. Megnyugvást találtam a lelkigyakorlatban! Sajnos egyre-másra maga alá nyom egy súly, a félelem súlya. Féltem a felvételitől, és nem állítom, hogy már nem félek, de tudom, hogy az Isten lecsendesíti a háborgó tengert a lelkemben. A Mennyei Atya körbe ölel és már, nem is félek! Egyszóval, ismét egy (nemcsak) lelki élményekben gazdag hétvége van mögöttem. Az embernek vannak feladatai, kötelességei, és nem kerülheti őket örökké. Folytatódik az élet. Várom a következő alkalmat, hogy új élményekben gazdagodjak, és egy kicsit még közelebb kerüljek az Istenhez. Kérlek titeket, imádkozzatok értem, én is imáimba foglalom küldetéseteket.”

” Először vettem részt olyan lelkigyakorlaton, amelyet a váci egyházmegye kispapjai szerveztek. Október 26-tól 28-ig tartott. Elmondhatom, HATALMAS élmény volt számomra. A váci egyházmegye kispapjai eleve vidámak voltak, a főegyházmegye kispapja pedig közvetlen stílusával és tréfás természetével megteremtette a közösség derűs lelkületét. Ez egy összezárt csoportnak nagyon fontos dolog. Az, hogy minden nap volt szentmise, és azon szolgálatot is teljesítettünk, különösen nagy élményt jelentett, hiszen úgy érzem, hogy Isten engem is a papi hivatásra hív. A táj szépsége és a falu kedves nyugodtsága, valamint a kezdeményező szeretet, amely a hívek részéről felénk irányult, még egyszerűbbé tette, hogy lelkünk épüljön Krisztus és az Atya felé. A szentségimádáson pár kedves gondolatot kaptunk a szüleinktől. Ezen a napon látogatott meg minket Kovács Zsolt atya, aki nem csak Isten irgalmas erejét közvetítette nekünk a szentgyónásban, hanem misét is mutatott be értünk és a családjainkért. A második nap Horpács szeretetét élveztük. Itt Berta László atya celebrált misét, sőt még mielőtt Horpácsra mentünk volna, meg is látogatott bennünket a borsosberényi plébánián. Ekkor egy nagyon izgalmas beszélgetésen vettünk részt. A harmadik (és egyben utolsó) nap a már megszokott jókedvben telt el. Részt vettünk a vasárnapi szentmisén, amelyet Laci atya mutatott be, és Szabó Gábor II. éves kispap tanúságtételét hallgathattuk meg. Az ebéd után a búcsúzás keserű pillanatai következtek, de ezeket a pillanatokat megédesítette a tudat, hogy Krisztusban mindig testvérek leszünk. Itt szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy kifejezzem hálámat és köszönetemet, amelyet a szervező kispapok, a püspökatya, Berta Laci atya és Kovács Zsolt atya iránt érzek, akik lebonyolították ezt a minden tekintetben remek lelkigyakorlatot.”

Previous

Átlényegülés

Életünk játszmái Teljesen idegenek

Next