“Legyetek az Ige hirdetői és Krisztus hordozói!”- avagy lektor-,és akolitusavatás az esztergomi Szemináriumban

| |

Október 23. idén nem csupán az ’56-os eseményekre való visszaemlékezés volt számunkra az Érseki Papnevelő Intézetben, hanem lektor- és akolitusavatást is ünnepelt szemináriumunk közössége. Mohos Gábor püspök atya Csáki Attilát és Rónaszéki Jánost akolitussá, Faragó Andrást, Hodászi Gábor Mihályt és Vida Attilát pedig lektorrá avatta.

Az ünnepi alkalom számos előkészülettel járt. Azzal kezdtük, hogy kézzel írott avatási kérelmeinket elküldtük megyéspüspökeinknek, akik – elöljáróink véleményét figyelembe véve – engedélyezték felavatásunkat. Az avatást megelőző héten lelkinapon vehettünk részt, valamint rövid vizsgát tettünk Kovács Zoltán rektor atyánál, és Csépányi Gábor spirituális atyával elmélkedtünk e két szolgálat lényegéről.

Az avatás napján megtelt a kápolna családtagjainkkal, barátainkkal, tanárainkkal, paptestvéreinkkel, a szeminárium munkatársaival, valamint papnövendéktársainkkal. Mohos Gábor püspök atya homíliájában beszélt az ige hirdetésének fontosságáról és az Eucharisztia misztériumáról. Párhuzamba állította a két szolgálat (lektor, akolitus) fontosságát, egymástól való elválaszthatatlanságát. Míg a lektor a szentmisében az ige közvetítője, addig az akolitus az Eucharisztia liturgiájának csúcsán az Oltáriszentség – Krisztus testének – kiszolgáltatója.

A szentmise egyik kiemelkedő eseménye volt, amikor egyesével püspök atya elé térdelve, vele együtt kézben tartva a Szentírást kimondtuk az áment az ő imádságára: „Vedd a könyvek könyvét, a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten Igéjét, hogy egyre jobban életté váljon az emberi szívekben!”

Megható és felemelő ez a pillanat, különösen akkor, ha komolyan vesszük, átimádkozzuk ezeket a szavakat. Nem csupán egyszerű felolvasásról van szó, hanem életté váltásról, megélésről. S hogyan válhatna csupán attól életté az Isten igéje, hogy évről évre olvasgatjuk? Csak úgy és akkor tudjuk hitelesen hirdetni az örömhírt, ha mi magunk is éljük. Ez az avatás számomra az Igével való szorosabb köteléket jelenti. Azt jelenti, hogy az Egyház azon túl, hogy a felolvasói megbízatás által igent mond ránk, arra hív bennünket, hogy közelebb kerüljünk annak a Krisztusnak az életéhez és annak a Jézusnak az életpéldájához, aki hitünk szerint meghívott bennünket az ő követésére.

Lektorként megbízást kaptunk az Anyaszentegyháztól a szentmise olvasmányainak, szentírási szakaszainak méltó módon és jól érthetően történő felolvasására, az akolitusok pedig a papok és diakónusok segítségére vannak a szentmisén az adományok előkészítésében és az áldoztatásban, valamint a szentségimádáskor az Oltáriszentség kitételében.

Szolgálatainkat igyekszünk hűségesen, igazi Krisztus-követőkként és a papságra készülőkként végezni. Imádkozzunk egymásért, hogy kitartsunk e hivatásban, s majd papként is folytathassuk az emberek megszentelését, s Isten dicsőségére munkálkodhassunk!

Previous

Beköltözés

5+1 kérdés Virág nővérhez

Next