5+1 kérdés Virág nővérhez

| |

  1. Mikor határoztad el, hogy szerzetes leszel?

A hivatásomra adott válasz nem azonnal érkezett… Igazán akkor kezdődött el az egész gondolatsor arról, hogy szerzetesnő legyek e vagy sem, mikor egy pap megkérdezte tőlem : ,,Te soha nem gondoltál arra, hogy szerzetesnő légy?” Arra emlékszem, kikerekedtek a szemeim, és azonnal így feleltem : ,,Nem, dehogy is!” Persze a kérdés a szívemben maradt, és minden évben foglalkoztatott. Nyolc éven keresztül kutattam Isten akaratát. Először – úgymond – ,,dacból” látogattam meg bizonyos rendeket, hátha esetleg egy ,,fellángolással” állok szemben. Aztán idővel egyre világosabbá vált, hogy valóban vonz a szerzetesi élet. Már egyetemen tanultam, amikor kikristályosodott minden: ,,Igen! Szerzetes nővér szeretnék lenni!” Ekkor 21 éves voltam.

2. Mit szóltak a családtagjaid, a barátaid a döntésedhez?

Mikor maga az elhatározás már megszületett bennem, először szüleimmel akartam közölni a szándékomat. Édesanyámnak volt a legnehezebb mindezt elfogadni, édesapám többnyire édesanyámat támogatta. A testvéreim sem örültek neki, mert azt szerették volna, hogy férjhez menjek, és hogy gyerekeket neveljek. A barátaim? Úgy érzem, a barátaim mindig is támogattak, sőt, büszkék voltak rám. Idővel, mikor már jelölt éveimet töltöttem a rendházban Budapesten, szüleim látták rajtam, hogy boldog vagyok, így lassan ők is megnyugodtak. Sőt, az első fogadalmamra már örömmel jöttek!

3. Miért pont Ferences Mária Misszionárius nővér lettél?

Erről sokat lehetne itt mesélnem! De csak most röviden : amikor ismerkedtem különféle szerzetes rendekkel, nagyon megtetszett Társulatunk karizmája, története. A karizmában a mindennapi Szentségimádás és a ,,máriás lelkület” ragadott meg a legjobban. Ezen kívül az Alapítóanya élete és a magyarországi nővéreink áldozata, missziós munkája volt az, amely a szívemhez közel került. Számomra nagyon fontos, hogy a szemlélődő imaélet, de egyben az apostoli tevékenység is jelen van a Társulatban.

4. Kik is a Ferences Mária Misszionárius Nővérek?

1877. január 6-án születtünk Indiában azzal a céllal, hogy a világ legtávolabbi, és legszegényebb országaiba elvigyük az Örömhírt. Alapítóanyánk Helene de Chapotin, a későbbi szerzetesi nevén Marie de la Passion (Jézus szenvedéséről Nevezett Mária nővér), akit 2002. október 20-án avatott boldoggá Szent II. János Pál pápa. Amikor az Alapítóanyát az Úr magához szólította, már több mint 2000 nővér szolgálta Istent és az embereket a világ különböző részein. Karizmánk Krisztus ,,Igen”-jére épül, melyet Urunk az elfogatása előtt mondott ki – ezzel elfogadva az Atya akaratát megváltó tervében. Követjük Krisztust úgy, ahogyan ,,Ő kiszolgáltatta magát az Atyának a világ üdvösségéért a Megtestesülés és Húsvét titkában; így kiegészítjük azt, ami Krisztus kínszenvedéséből hiányzik”(Konst.2) az Egyházat illetően. E szerint meghívást kaptunk arra, hogy segítsük a Katolikus Egyházat, hogy az Evangélium szerint éljen. E küldetésünkben társunk Szűz Mária, aki az angyali üdvözletkor ,,Igen”-t mondott az Atyának, hogy a Szentlélekkel eltelve befogadja a Fiút, és a világnak adja.  Életünk sugalmazója Mária, aki egész életét felajánlotta szeretetteljes készenlétben, hitben és alázatban. Az ő példájára szeretnénk karizmánkat megélni.

Missziónk alapja a bensőséges kapcsolat Istennel, melyből örömet merítünk. Krisztus, az első Misszionárius küld minket, aki jelen van az Oltáriszentségben, hogy az öröm jeleivé válhassunk – ezért számunkra nagyon fontos a mindennap végzett Szentségimádás. Missziónk célja, hogy a világ igazibbá, emberibbé váljon, s ezáltal elnyerje a Krisztusban való felszabadulást. Célja, hogy a különbözőségek ellenére is megvalósuljon az Istenben való egység és öröm a világban. Mindezt testvéri közösségben valósítjuk meg…

5. Hogy emlékszel vissza a fogadalmad napjára?

Nehéz lenne szavakba önteni… Tényleg olyan érzés volt, mintha esküvőre mentem volna! Ezen kívül, még négy társammal tettem fogadalmat. Az első fogadalom ,,mottója” ez a Szentírási idézet volt : ,,Ecce ancilla Domini!” – ,,Íme az Úrnak szolgálóleánya!”  Mikor az ünnepélyes Szentmisében egész életemet odaadtam Istennek, akkor éreztem igazán, hogy teljes vagyok. Ezt a teljességet élem meg azóta is, bárhol vagyok: a kápolnánkban, a missziós tevékenységeim közepette vagy a közösségi életben.

+1. Hogy telik egy missziós nővér napja? 

Nagyon változatos tud lenni! Attól is függ, milyen hónapban vagyunk. Vannak például olyan időszakok, amikor lelkigyakorlatokat vezetünk, iskolákban lelki napot tartunk gyerekeknek, vagy valamilyen szerzetesi találkozón veszünk részt ( többnyire Adventben vagy Húsvétkor) . Ám vannak olyan napok is, amikor otthoni munkákat végzünk. Ha valamelyik nővérnek állandó munkaideje van, akkor ideje nagy részét ebben a szolgálatban tölti (például egyik nővérünk kórházban ápoló). Viszont egy biztos : akármilyen nap, akármilyen tevékenység, az imának van a legfőbb helye a mi életünkben. Minden nővér napi másfél órát imádkozik személyesen, a Szentmise és az Imaórák liturgiájának végzése azonban közösségben történik.

Ha egy nagyon általános napot nézünk: reggel Szentmisével kezdjük a napot, s ezt követi a reggeli dicséret. Ezek után minden nővér megy a maga missziójába ( ki a kórházba, ki az iskolába, ki a házi munkába vagy egyéb helyre). Ebédnél találkozunk legközelebb, ahol megosztjuk egymással a nap eseményeit, élményeit. Délután visszatérünk a különféle tevékenységekhez, majd délután öt órától hat óráig Szentségimádást végzünk a Hermina úti kápolnánkban. A Szentségimádást esti dicséret követi, majd a közös vacsora. Heti egyszer rekreációnk is van a közösségben : ez közös felüdülés, öröm, együttlét, találkozás ideje. Annyit elárulhatok, hogy nincs olyan nap, melyben unatkoznék, s ne lennék hálás azért, hogy Isten elhívott engem.

Istennek legyen hála a hivatásom ajándékáért!

Previous

“Legyetek az Ige hirdetői és Krisztus hordozói!”- avagy lektor-,és akolitusavatás az esztergomi Szemináriumban