Lucával és Domával a barátságunk néhány évvel ezelőtt egy Észak-Dunás találkozón kezdődött. Luca jelenleg régiófelelős és Doma is aktívan tevékenykedik az ifjúsági lelkészség különböző területein. Mindketten mélyen hívő, elkötelezett, értékeket őrző, hiteles, fiatal tagjai az egyházmegyének. Közösségről, szerepekről, párkapcsolatról és a házasság előtti tisztaságról beszélgettünk.
1.Mindketten aktív tagjai vagytok az Egyházmegye Ifjúsági Lelkészségének és az Észak-Duna menti közösségnek. Luca, te régiófelelősként is tevékenykedtél. Mikor kezdődött nálatok a közösségbe járás? Hogyan kerültetek be ebbe a csapatba?
Luca: Kisgyerekkorom óta közösségbe járok. Kicsiként és fiatalként a plébániai táborok olyan élményeket adtak, hogy úgy éreztem, ezt másnak is meg kell tapasztalnia, tovább kell ezt adnom! Ekkor indult a plébánián gyerekklub, aminek szervezésébe, vezetésébe én is bekapcsolódtam. Pár év múlva kezdődött a Kovászoló, a Váci Egyházmegye Ifjúsági Vezetőképzője. Én itt hallottam először a mentékről és így kerültem be az Észak-Dunába.
Doma: Én is már kiskoromtól kezdve járok a helyi közösségekbe, gyerekként még ministráns táborba, felnőttebb fejjel pedig már az „Yhtos” nevű közösségbe. A Mentézés nálam kb. 3 éve kezdődött Deákváron, egy őszi Észak-Dunás találkozón. Meghatározó élmény volt számomra, hogy a Kisebb testvéreknek annyira fontos voltam, hogy megleptek egy tortával a születésnapomon. Ez annyira jól esett, hogy azóta is itt vagyok, de ma már, mint kisebb testvér.
Mi az, ami a sok éven keresztül megtartott benneteket az Észak-Dunások között?
Doma: Mindig is sokat adott nekem, hogy nem vagyok egyedül, fiatal hívőként. Itt olyan közösség tagja lehetek ahol Isten és az Ő tanításai mindenkinek ugyan olyan fontosak.
Luca: Mivel én a Vezetőképző kapcsán kezdtem el járni az Észak-Dunába, így én már rögtön Kisebb Testvér, azaz vezető voltam. Ami itt tart 6 éve, az elsősorban az a rengeteg élmény, amivel gazdagodtam, illetve, hogy szeretném ezeket az élményeket „továbbadni”. Természetesen a társaság is nagyon jó, sok mély barátságot kötöttem és hát…itt ismertem meg Domit is 🙂
Ti ebben a közösségben „jöttetek össze”. Elmesélnétek, hogy pontosan, hogy is van ez?
Luca: Domival 3 éve ismerjük egymást az Észak-Dunából. Az első évben nem igazán volt köztünk kapcsolat; az ÉD-s programokon találkoztunk persze, de nem gondoltunk egymásra „úgy”. Aztán egy Összrégiós találkozón egy ebédlőasztalhoz kerültünk és beszélgetésbe elegyedtünk. Innentől kezdve naponta chateltünk és volt, hogy ÉD hétvégén takarodó után is még folyt a beszélgetés kettőnk között. Beszélgettünk a Harry Potterről, a kézilabdáról, a hitünkről…egyszóval mindenről. Domi hazavitt a találkozókról kocsival, voltunk együtt 777 offline rendezvényen is, kimentünk egymás meccsére szurkolni. Így aztán egy idő rájöttünk, hogy van valami köztünk. 🙂 Ezután nekiálltunk tudatosan megismerni egymást, sokat találkoztunk és beszélgettünk.
Doma: Igen, valóban így történt 🙂
Mi az ami megfogott a másikban?
Doma: Ami Lucában először megfogott az a hangja volt. De tényleg! Nyilván külsőleg is vonzott, de a hangja az olyan különleges! Szeretem benne, hogy Istenhez emelt és megerősített a hitemben, hogy mindig többre sarkall. Örülök, hogy ennyire jól bánik a gyerekekkel és hogy ennyire remek vezető! Ezek miatt úgy gondolom, hogy kiváló édesanya is lesz belőle.
Luca: Domiban, a külsejét leszámítva, elsősorban a hite fogott meg. Az a mély Istenhit, ami az egész lényét meghatározza és ami miatt ő egy iszonyatosan JÓ ember és ami által engem is folyamatosan jobbá és jobbá varázsol. Ami még tök jó benne/bennünk, hogy nagyon sokat és jókat tudunk beszélgetni; meghallgatjuk egymást és szívesen mesélünk a másiknak. Ez a kapcsolatunk alakulásánál és most is nagyon fontos. Ami még megfogott benne anno, hogy ő is versenyszerűen sportolt, mint én, de mindeközben meg tudott maradni normális, istenhívő embernek.
A következő nyáron házasságra készültök. Ráadásul tisztaságban! Ez a fiatalok számára napjainkban meglepő. Mi az oka annak, hogy született meg az a döntés,hogy ez így történjen?
Luca: Domival mindketten vallásos családból származunk; közös az értékrendünk, így egyértelmű volt számunkra, hogy nem fekszünk le egymással a házasságkötésig.
Domi: Igen, számomra ez sosem volt kérdés, már általános iskolás koromban is így gondoltam, hogy szexelni csak a feleségemmel szeretnék!
+1. Beszéltünk már róla,hogy voltatok TESTTEO hétvégén. Mesélnétek picit az ottani tapasztalataitokról?! Hogyan kell egy ilyet elképzelni?
Luca: Mivel ezelőtt egyikünknek sem volt párkapcsolata, így teljesen naívan azt gondoltuk, hogy a tisztaságunkat simán meg tudjuk majd tartani. Hamar rájöttünk azonban, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ahogy a kapcsolatunk egyre jobban fejlődött szellemi és érzelmi szinten, úgy párhuzamosan a testi közeledés is elkerülhetetlenné vált. A határvonalak kitolódtak, elmosódtak , de azt a bizonyos határt sosem léptük át. A „botlásainkat” mindig nagyon rosszul éltük meg; azt éreztük, hogy elloptunk valamit a házasságunkból. Sokszor és sok mindenkivel beszéltünk arról, hogy mit is lehetne tenni…
Doma: Ebben a küzdelmünkben sok segítséget jelent nekünk az, hogy olyan közösségekbe járunk, ahol tudunk beszélgetni erről a témáról és a barátaink jó példával járnak előttünk, már házasokként. Emellett jó tapasztalat volt az is, hogy részt vettünk egy TESTTEO-s hétvégén, ahol a tanúságtételek és a kiscsoportos beszélgetések megerősítettek abban, hogy jó úton haladunk és hogy van értelme ennek a küzdelemnek.
Luca: A tervezett házasságkötésünk előtt egy évvel elhatároztuk, hogy szigorúbbak leszünk magunkhoz. Azóta még tisztábban és tudatosabban éljük meg a kapcsolatunkat. És miért jó ez? Azt gondolom, hogy több szempontból is. Először is, sokkal minőségibb időket tudunk együtt tölteni; rengeteget beszélgetünk, együtt tanulunk, játszunk, járunk táncolni is. Nagyon színesen tudjuk eltölteni a közös időnket. Emellett nagyon fontos az is, hogy megtanulunk közösen küzdeni, ami majd segítheti a házasságunkat is.
Doma: Mikor a csapatban, munkahelyemen vagy az egyetemi körökben ez kiderült, mindig nagy érdeklődést mutatott ez a téma. Ilyenkor sok kérdésre kellett választ adjak, de azt tapasztaltam, hogy szinte mindenkit „ámulatba ejt”, hogy van, aki így gondol a szexualitásra.
„Nyilván nehéz a tisztaságunk megélése, de azt gondolom, hogy valami sokkal többre készülünk ez által…”