Az esztergomi szemináriumban minden évben szerveznek az elöljárók házkirándulást. Az elmúlt hétvégén egy ilyen kirándulás keretein belül jutottunk el a Szombathelyi Egyházmegye területére.
Brenner János atya boldoggá avatásán – egy másik kirándulás miatt – nem tudtunk részt venni. Elöljáróink már akkor megígérték, hogy ősszel fel fogjuk keresni a vértanú pap sírját.
Pénteken késő délután három elöljáróval és 37 kispappal a fedélzetén érkezett meg az autóbusz először Szentgotthárdra, majd – a templom rövid megtekintése után – Rábakethelyre, az elé a templom elé, ahonnét 1957-ben Brenner János atya elindult utolsó útjára. Itt találkoztunk Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök úrral, aki Brenner János atya ereklyéjét hozta magával. Püspök atya vezetésével gyalogoltunk át Zsidára, a kegyetlen gyilkosság helyszínére. Útközben Brenner atya naplójegyzeteinek segítségével elmélkedtünk.
Zsidán közös imádság után elköszöntünk püspök atyától, és Körmendre mentünk, ahol a helyi plébános – Kiss László atya – és lelkes csapata, vacsorával várt bennünket. A vacsora után olyan családok érkeztek, akik erre a néhány napra szerették volna megosztani velünk az életüket, szerettek volna otthonaikban vendégül látni bennünket. Ők biztosítottak nekünk szállást éjszakára. Nagyon jó volt egy-egy család életébe bepillantást nyerni. Esténként mély és tartalmas beszélgetések kerekedtek néhány pohár bor vagy pár szelet sütemény mellett.
Szombaton a plébánián reggeliztünk, majd a közösen végzett zsolozsma után Szombathelyre indultunk, ahol a székesegyházat tekintettük meg Császár István atya vezetésével. Ezt követően Boldog Brenner János oltáránál testvére, Brenner József atya mutatott be szentmisét. Nem csak azért volt különleges ez az alkalom, mert József atya most misézett először a Brenner oltárnál, hanem azért is, mert nagyon felemelő érzés volt hallgatni József atya visszaemlékezéseit fivérére. A családi történetek, a testvér közelsége, hasonló gesztusai közelebb hozták hozzánk János atya alakját. A nap további részében megtekintettük a látogató központot, majd ebéd után zsolozsmát imádkoztunk a Szombathelytől nem messze lévő jáki templomban. Rövid szabadidő után utaztunk haza a körmendi plébániára, majd vacsora után ki-ki a maga „családjához”, ahol folytatódhattak ez előző napon megkezdett éjszakába nyúló beszélgetések.
Vasárnap reggel „családjainkkal” közös szentmisén vettünk részt, majd a búcsúzás, a reggeli, és a körmendi Batthyány-Strattmann-kastély megtekintése után buszra szálltunk. Veszprémbe, a kispapokhoz utaztunk. A szeminaristákkal való találkozást közös ebéd és imádság követte. Útban Esztergom felé Litéren még megálltunk Bódi Magdi sírjánálés vértanúsága helyszínén is.
Úgy érzem, hogy ez a hétvége szemináriumunk közösségének és egyénenként is mindenkinek nagyon sokat adott. Számomra különösen megindító volt bejárni Brenner atya keresztútját, megtekinteni vértanúsága éjszakáján viselt reverendáját; azt a burzát, melyben Krisztus Urunkat vitte az állítólagos betegnek. Nagyon jók voltak a szállásadóinkkal folytatott beszélgetések, és annak a közvetlenségnek, szeretetnek a megtapasztalása, amellyel körülvettek bennünket. Zárásképpen Boldog Brenner János atya gondolatát szeretném megosztani az olvasókkal:
„Add, hogy életem méltó legyen hivatásomhoz, hogy szent lehessek, mert én egyszerre mindent és egészen, fenntartás nélkül akarok adni és kapni…”
Képek: Antal Zsolt