Mostanság nehéz időszakon kellett átmennem. Még ha ezt nem is mutattam ki teljesen, de nagy erőpróba elé lettem állítva. Sok mindennel kell mostanság megismerkednem pl. a teológiai tudományokkal, melyek eléggé leterhelnek fizikailag és lelkileg egyaránt. Ezek viszont teljesen elvonták a figyelmemet a lényegről, magáról Jézus Krisztusról.
Most kérdezhetné valaki: de ez hogy történhet, hiszen a teológia magáról Jézus Krisztusról szól? Vele foglalkozik, Őt kutatja, és Őt próbálja minél jobban emberileg felfogható módon megközelíteni. Ez mind igaz!
De sajnos lehet ezt úgy is végezni, hogy a tanulás, magolás van a központban, nem pedig az Úr Jézus.
Én ebbe a csapdába estem bele! Többet foglalkoztam a tanulással és minden mással, mint a Jézussal való kapcsolatommal.
Ezek miatt sokkal, de sokkal fáradékonyabbá váltam. A kedvem, ami jó esetben lelkesítő (legalábbis így gondolom) egy mélyen lehúzó erővé vált. Inkább rátelepedtem az emberekre semmint segítettem volna rajtuk, akár egy őszinte mosollyal vagy bátorítással. Előjöttek a gyengeségeim is, amelyeket nehezen tudok elfogadni saját magamban, és még sorolhatnám. De ebben a helyzetben nem volt benne Jézus. Sőt, ebből a helyzetből ki akart húzni, méghozzá egy hideg, szürke, leghétköznapibb eseményen keresztül, a következőképpen:
Egyik reggel ahogy utaztam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára, a vonaton olvastam a Példabeszédek könyvét (mert írtunk belőle Ószövetségen). Tele jobbnál jobb tanácsokkal (tudom ajánlani), de egyszerűen nem bírtam úgy olvasni, hogy bármi is megmaradjon belőle. Feltettem magamnak a kérdést, hogy miért történik velem mindez a dolgozat előtt? Ha így olvasom tovább akkor nem fog a ZH-m jól sikerülni! Hasonló gondolatok, mondatok szálltak a fejembe és idegesítettem saját magamat, de egy állítás, ami ebben a gondolat viharban felbukkant az megállította ezt a lavinát.
„Így tényleg nem fog menni, hiszen pont a lényeg hiányzik!”.
És mi is a lényeg? Sokkal inkább KI is a lényeg? MAGA JÉZUS! Akit én elsőre kihagytam a nehézségeimből, az életemből. Akivel nem foglalkoztam, akit kihagytam a tevékenységeimből. Pedig Ő részese szeretne lenni az életemnek. Hiszen annyira szeret, hogy az életét is odaadta értem.
És mi a megoldás? Hogyan lehet vele jó kapcsolatot kiépíteni? A legegyszerűbb dologra kell gondolni.
Őt kell keresni cselekedeteinkben. Őt kell minden nap a lehető legtöbbször megszólítani, akár egy rövid röpimával. De egy mosollyal, köszönéssel, mellyel embertársadat ki tudod zökkenteni a fásultságából, reményvesztettségéből is tud az Isten kapcsolatodban segíteni. Mert sokszor a legkisebb cselekedeteinkkel tudunk a legtöbbet segíteni a másikon.