Pénteken, a tanítási órák után, évfolyamtársaimmal együtt kisbuszba szálltunk, és elindultunk Nagymarosra, a szombati Ifjúsági Találkozó helyszínére. Útközben zsolozsmáztunk, beszélgettünk és rácsodálkoztunk a természet őszi arcára. Rengeteg szép régi emlék elevenedett fel bennem, ahogyan sorra hagytuk el a számomra oly kedves településeket, köztük Szobot és Zebegényt. Nagymarosra érve részt vettünk a stábbal a közös Szentmisén és a Szentségimádáson. Az esti program beszélgetés, ismerkedés volt a csoportvezető társakkal.
Összegyűjtöttem néhány gondolatot, hogy én miért is szeretem annyira ezt az Ifjúsági Találkozót:
1. Mindig nagyon jó a szervezők témaválasztása, illetve a főelőadók személye. Valóban fiatalokat érintő, érdeklő témákat boncolgatnak a nap folyamán.
2. Nagyon kedvelem a Szentségimádást, akár a nagymarosi, akár a gyerekmarosi programon.
3. Vannak olyan barátaim, akikkel csak itt és csak ilyenkor tudok találkozni. Ezért tetszik, hogy a nap menetébe van idő kalkulálva a személyes találkozásra.
4. Ha csoportvezetőnek megy az ember (én már egy ideje így járok), akkor van lehetősége új embereket megismerni, barátságokat kötni. Ezen kívül kipróbálhatja magát vezetőként, és csapatjátékosként.
5. Számomra minden évben hihetetlen élmény annak a sok fiatalnak a látványa, akik eljönnek a találkozóra. Csodálattal nézem és nagyon örülök neki, hogy él és fiatal (is) az egyházunk!
Az idei találkozón a szentségek közül a keresztség és a bérmálás volt a téma. Gyerekmaroson is ezekről beszélgettünk napközben a fiatalokkal, miután meghallgattuk Sulyok Isti előadását a Művelődési Házban.
A nap záró pontja – a korábbi évekhez hasonlóan – a Szentmise volt, melyet Dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök atya celebrált. Homíliájában rámutatott arra, hogy Istenbe vetett bizalommal, tanítványi lélekkel kell hallgatnunk az evangéliumot. A keresztségben Krisztust ismerjük meg, az ő lelkét kapjuk meg, s ezzel azt, amire szükségünk van. Új teremtményként, új módon látjuk magunkat, úgy ahogyan az Atya ismer bennünket. György püspök arról is beszélt, hogy nem kell félnünk attól, hogy a világ mást gondol, máshogyan él, mert ez természetes.
A nap végén miután elbúcsúztunk a fiataloktól, akik napközben ránk voltak bízva, összepakoltunk a szállásunkon, kisbuszba szálltunk és elindultunk haza, Esztergom felé.
Képek: Pesti Dóra